Napjaink szerves részét képezi a közösségi média, életünk szinte minden területére hatással van. Az Instagram és a YouTube felkapottságának eredményeként létrejött egy kifejezés, nevezetesen az influenszer, aki egy sok követővel rendelkező véleményvezér. Gyakran formál véleményt akár közéleti témákkal kapcsolatban is, vagy őt kérik fel egyes cégek különböző együttműködésekre. Sokan szakmának tartják és egyre több fiatal adja válaszul a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre.
A legtöbb influenszer a tökéletességre és esztétikára törekszik állandóan, ez pedig nem feltétlenül jó. A fiatalok látszólag tökéletes életekre kapnak rálátást, ami azt az illúziót keltheti, hogy az ő életük rossz a nehézségeik miatt, és valamit nem csinálnak jól, ezért egyre inkább a tökéletességre törekszenek, görcsösen ragaszkodnak a szép, esztétikus élethez, ami sok szorongást eredményezhet. Szerencsére egyre több az olyan tartalomgyártó, aki őszintén és nyíltan áll a követőihez. Erről a látszólag szép, ám sok tövissel rendelkező világról beszélgettünk Kemény Gabriellával. Gabi PR-specialista, újságíró, blogger, emellett zenél és ír, második verseskötetén dolgozik és jelenleg is tanul.
Mi a véleményed az influenszerek világáról?
Szomorú, posztmodern világ. Felszínes, szorongató, félelmetes, veszélyes. Törékeny. Remélem, csak átmeneti.
Influenszernek tartod magad?
Nem a lifestyle-beauty-fashion értelemben vett influenszer, de igen, definíció szerint véleményvezér vagyok, szponzorált posztok nélkül (egyetlen egyet kivéve, amikor egy alapítvánnyal működtem együtt). Szeretnék olvasásra, önismeretre, párbeszédek indítására ösztönözni. Remélem, hogy sikerül is olykor.
Mit jelent influenszernek lenni? Mi a feladata, vagy mi lenne?
Az influenszer olyan közszereplő, akinek hatása van a követőtábora véleményére a folyamatos jelenlétnek köszönhetően. Kicsit mindenki véleményvezér és valóságshow-szereplő, de vannak köztünk olyanok, akik nagyobb tömegekhez tudnak szólni. Nekik szerintem extra felelősségük van abban, hogy társadalmi célú üzeneteket juttassanak el az emberekhez. Hogy adjanak valódi tartalmat, ne csak a látszatot tökéletesítsék éveken keresztül. Ismételjék el, ahányszor csak bírják, hogy ők nem jobb emberek, csak privilegizáltabbak és filterezettebbek. Mert ez az igazság. Szerintem nem fair, hogy ezek az emberek az idejük nagy százalékában azon dolgoznak, hogy az életük minden kis részlete tökéletesnek tűnjön a feedben, mert így az átlag fiatal az ő valóságát hasonlítja össze az influenszerek filteréletével. Persze, hogy egyre többet szorong a generációnk.
Milyen hatással volt az önbizalmadra a közösségi média mielőtt úgymond influenszerként a részévé váltál és miután ez megtörtént?
Sokkal több önbizalmam van, mint amikor 19 évesen elkezdtem használni a közösségi médiát, de nem gondolom, hogy ennek az influenszerséghez van csak köze, egyszerűen egyre inkább magamnak alakíthattam az életteremet, többnyire olyan dolgokkal kellett már csak foglalkoznom, amiket élvezek, és olyan emberekkel időt töltenem, akik között jól érzem magam, akik nem aláznak meg. Azt mondják, az önbizalom figyel, az arrogancia kiabál. Azt gondolom, hogy a közösségi média inkább az utóbbinak a megerősítésére szolgál.
Milyen pozitív és negatív hatásai vannak ennek a világnak a követőkre nézve és milyen az influenszerekre?
Szorongás és inspiráció váltja egymást nagyon rapszodikus ütemben mindkét oldalról.
Kapsz gyűlölködő kommenteket? Hogyan reagálsz rájuk?
Szerencsére nagyon ritkán, de kapok, igen. Rosszul reagálok, hiába idegenek küldik ezeket az üzeneteket, akkor is rosszul esik. Most már csak egy vagy két órát szomorkodom miattuk, nem napokat, mint régen, szóval azt hiszem, fejlődöm. Jó lenne megtanulni teljesen elengedni.
Mik azok a témák, amikben legjobban szeretsz posztolni?
A tabukkal kapcsolatban: szeretek olyan témákról nyíltan és személyesen beszélni, amik miatt szégyenérzete lehet a követőimnek, legyen az a testük vagy a megfelelni akarásuk. Próbálom kihúzni a tüskéket, hogy az érzékeny, nyitott, értékes emberek ne érezzék olyan elcseszett, nyomorult lúzernek magukat, mint ahogy én éreztem magam egész tinédzserkoromban.
Mi az, amit szeretnél elérni mint influenszer, mit akarsz eljuttatni a követőidnek, mi a célod?
Gyógyítani szeretnék. A verseimmel, a varázsigéimmel, az együttérzésemmel. Azzal, hogy a saját gyógyulásomról beszélek, és arról, hogy ebben a szorongás uralta korban nincs más megoldás, mint a belső bázist és nyugalmat megkeresni: nem a külső, felszínes megerősítésekre vágyakozni, hanem valódi, mély kapcsolatokat építeni és nagyokat, őszintéket beszélgetni. A törődés az, ami rendbe hoz. Nem a like-ok. Soha nem a like-ok.
(Vörös Rebeka)
(Kiemelt kép: Szatai Judit)
